Honnan jöttem? Hová megyek?

Bármilyen felvilágosult is a 21. század embere, a halál témakörével kapcsolatban tudatlanság honol, és sokan abból indulnak ki, hogy az, ami a földi élet után történik, Isten „titkai” közé sorolható. Istennek azonban nincsenek titkai. Az isteni Bölcsesség, Gabriele által, ma minden ember részletesen megtudhatja, hogy mi vár ránk a túlvilágon. És megállapíthatjuk: Ha felfogjuk, hogy mi is valójában az élet, akkor a halál már nem is olyan ijesztő.

Részletek a könyvből:

A halál nem megsemmisülés, hanem átváltozás Lelkünk régóta vándorol. Egykor tiszta, szellemi lény volt az örök létben, Isten birodalmában. Oda tart újra vissza, haza, az örök Atyához a mennyei fénybirodalmakba. Vándorlása a lelkek birodalmain keresztül vezet, a tisztulási síkokon. Bizonyos feltételeknek megfelelően „bújik bele” egy emberi testbe, hogy egy térben és időben lévő földi élet során letegye megterhelései egy részét. Ha ez sikerül neki, akkor hazavezető útját a tisztulási síkok fényben gazdagabb világaiban folytathatja. Ekkor előrelépett útján. A földi élet tehát csak egy köztes állomás a lélek vándorútján, amelyen az a fontos, hogy újra elérjük az eredendő tisztaságot, az eredendő fényerőt, az eredendő magas rezgést egy olyan élettel, amelyet Isten törvényében élünk, Isten- és felebaráti szeretetben.

Hogy megy végbe a halál?

Mit él át a lélek, amikor elhagyja a testét?
A modern halálkutatás ismereteit azon emberek beszámolóiból szerzi, akik a klinikai halál állapotában voltak. Egészen másképp történik a természetes halál folyamata, amelynél az élet visszahú-
zódása általában évekre nyúlik. Időről időre vérkeringési zavarok lépnek fel, egyik-másik szerv nem dolgozik többé úgy, mint azelőtt, a test egyre gyengébbé válik. A léleknek ez alatt az idő alatt sokszor lehetősége van arra, hogy felkészüljön a testétől való elválásra. Mialatt az ember mélyen alszik, a lélek ki tud lépni a testből, és védőszellemével a „mozgási szabadságot” gyakorolhatja. Aho-
gyan egy beteg, aki sokáig ágyban fekvő volt, és először meg kell tanulnia újra járni, úgy kell a léleknek is újra tanulnia a mozgási szabadságot a szellemi területeken. Végül lefekszik az ember, hogy meghaljon. Közvetlenül a lélek kilépése előtt még egyszer leforog, mintegy gyorsított felvételként, az egész élet. A lélek értékeli múltját teljesen tudatosan egészen az utolsó érzékelésig, az épp most lejáró földi életet. Más szempontok szerint értékeli azt, mint ahogyan azt emberként azelőtt tette. A döntő ismérv most a megvalósított, önzetlen szeretet. Így lesz a lélek saját maga „bírája” saját emberének gondolkodása és tettei felett. Ha az ember felkészült a halálra, akkor a lélek viszonylag egyszerűen el tud válni a testtől. Szellemi lények segítenek neki ebben, védőszelleme és esetleg egykori barátok és rokonok magasabban fejlett lelkei. Üdvözlik az anyagtól elváló lelket, és segítenek neki abban, hogy elfoglalja a helyét a túlvilágon.